







A projekt egy budapesti, tetőtéri, régi állószékes manzárd felújításával kezdődött, amelynek különleges karakterét már a meglévő szerkezeti rendszer is meghatározta. A masszív, idővel patinássá vált fa gerendák nem csupán statikai szerepet töltöttek be, hanem erős atmoszférát is adtak a térnek. Már a koncepcióalkotás elején világossá vált, hogy ezek az elemek nem elrejtendő akadályok, hanem a lakás identitásának alapkövei lesznek. A tervezés egyik legnagyobb kihívását éppen az jelentette, hogyan lehet a súlyos, markáns szerkezeti elemek között úgy tagolni a tereket, hogy közben a tetőtér nyitottsága és levegőssége is megmaradjon.
A lakás tulajdonosa olasz, aki számára Budapest kedvelt úti cél, ezért olyan otthont szeretett volna létrehozni, amely látogatásai során kényelmesen befogad négy főt. Fontos szempont volt, hogy minden hálóhoz saját fürdőszoba kapcsolódjon, így a lakás egyszerre tud vendégbarát és intim maradni. A térérzet megőrzése érdekében a helyiségek leválasztását több ponton üvegfalakkal oldottuk meg. Az áttetsző határolások lehetővé tették, hogy a tetőtér karakteres gerendarendszere végig látható maradjon, miközben a funkcionális zónák mégis egyértelműen elkülönülnek.
A tervezés során a tulajdonos olasz kulturális háttere és személyes szenvedélye – az itáliai országúti kerékpározás – inspiráló kiindulóponttá vált. Célunk az volt, hogy ez a szenvedély ne pusztán dekorációként jelenjen meg, hanem játékos, kreatív módon szövődjön bele az enteriőr részleteibe. Így született meg például a régi biciklikormányból kialakított kabátakasztó, amely egyszerre humoros és funkcionális elem az előtérben. A biciklikerekekből készített világítótestek egyszerre funkcionálisak, és mindeközben finoman utalnak a sport iránti szenvedélyre is.
A lakás egyik legkarakteresebb eleme az ikonikus Bianchi versenybicikliből kialakított bárpult lett. A legendás celeste színű váz nemcsak látványos fókuszpontként működik a nappali térben, hanem egyfajta tisztelgés is az olasz kerékpáros kultúra előtt. A bár köré szervezett zóna így egyszerre lett beszélgetések, reggeli kávék és esti borozások helyszíne.
Az enteriőr alapvetően letisztult, természetes anyaghasználatra épül: a látszó fa szerkezetek, a visszafogott színpaletta és az üvegfelületek kiegyensúlyozott hátteret biztosítanak a játékos, kerékpáros utalásoknak. A cél az volt, hogy a lakás karakteres maradjon, ugyanakkor ne vegye túl komolyan magát – egy kis olasz könnyedséggel és humorral fűszerezve.
A projekt 2022-ben készült el. Az eredmény egy olyan tetőtéri otthon lett, amely tiszteletben tartja a meglévő szerkezeti örökséget, miközben személyes történetet is mesél: egy olasz tulajdonos szenvedélyéről, Budapest iránti szeretetéről, és arról, hogyan válhat egy régi manzárd egyedi, kortárs élettérré.